Mára a Just Dance kövi részének előzetesével készültem, és megint képpel és szöveggel szeretném feltenni a csemegét az új epizódból. Mivel egy résznél több helyszínen forgatok, van hogy 4 más helyszín is feltűnik, ezért mostanában elég lassan megy a fozótás, bár a szöveg már meg van :) Hát remélem tetszik, és várjátok már Haibey történetének folytatását.

- Milyen jogon szól bele az életembe? Nem is ismer. Már több, mint egy hónapja ezt hallgatom Sharon, és próbáltam eltűrni, de nem bírom tovább.

- Miért nem szólsz Nicknek? Vagy Alishának? Biztosan csinálna valamit.

- Persze, hogy utána még ezzel is baszogasson. Minél jobban kapálózok, annál mélyebbre ásom magam. El se tudom képzelni, mi fog rám holnap várni, miután ma beolvastam neki. – Nyugtalankodtam a gondolattól, hogy talán ki is rúgnak emiatt.

- Csak nyugodj meg! Ezzel nem vagy előrébb. Majd beleun egyszer.

- És addig? Én legyek Sage Riley boxzsákja, amit akkor püfölhet, mikor nem szégyelli? Elegem van érted?

- De miért utál ennyire? – Kérdezte végül a lényeget, amire én sem tudtam a választ.

- Nem tudom. Fogalmam sincs. Biztosan azt hiszi, hogy egy csaló, célratörő hülye szőke ribi vagyok, aki csak azért van Nick-el, mert kellett neki a hírnév. – Még egy órán keresztül szitkozottam, majd nagy nehezen elindultam fürdeni, és ágyba dőltem, és mielőtt elaludtam volna, még gyors elküldtem a videót Alishának. Reggel egy szemernyi erőm sem volt felkelni, egyszerűen hányingerem lett attól, ha arra gondoltam, hogy be kell mennem dolgozni.

Végül nagy nehezen rávettem magam, és elindultam a munkába. Ma kellett bemutatnom a táncomat Alishának, amit egy hét múlva fogok előadni a fesztiválon. Így is gyomorgörccsel indulok dolgozni minden reggel, és most még ez a tánc is. Azt hittem a mai napon már nem fog velem semmi jó történni, de mikor kiléptem a szobából Nick teljes lényébe ütköztem. Azonnal a karjaiba vetettem magam.

- Annyira hiányoztál. – Mondta Nick lágyan, miközben egymás karjaiba olvadtunk.

- Mit keresel itt? Azt hittem csak holnap jössz.

- Előbb lett vége a megbeszélésnek, úgyhogy egyből ide jöttem, de van még egy jó hírem, ma együtt megyünk be.

- Hogy hogy? – Arcomra felhőtlen bodlogság telepedett, és hamisíthatatlan mosollyal bámultam Nick szemeibe.