Sziasztok! Sajnos még mindig nem jutottam el oda, hogy sztorizzak, mert örülök, ha van időm aludni. Sajnos. Na mindegy. Hoztam egy kis részt belőle, hogy ne veszítsétek el a kedvetek, és persze a fonalat se, hiszen már olyan rég olvastátok. Ha továbbra is így megy, akkor felteszem képek nélkül, és mikor lemegy ez az őrület, akkor felteszem a képeket is hozzá. Nem akarok, hogy megálljon a történet!

- Akkor ez most azt jelenti, hogy…

- Igen. Előadhatod a táncot. – Alisha szavai ismét gyógyító hatással voltak a lelkemre. Ilyenkor mindig elfelejtem, hogy kivel vagyok összezárva minden nap ebbe a stúdióba.

- Haibey ne haragudj, de elfelejtettem szólni, hogy ma elmegyünk a helyszínre, és ott próbálunk. Felmérjük a terepet.

- Semmi gond. Mehetünk. – Mondtam mit sem sejtve, hiszen egy színpadi próba csak javítana az önbizalmamon, és semmi hátrányom nem származik belőle.

- Jól van. Szólók Mayának és a srácoknak, és fél órán belül indulunk. – És a srácoknak? Azt hittem, hogy ez a nap egy nyugis lesz, hogy Nick mellettem van. Egyetlen egyszer jön be velem, akkor is el kell mennem.

Mikor odaértünk a fesztivál helyszínére, már álltak a sátrak, és a bódék. Egy hatalmas óriás kerék állt a tér közepén, és mögötte volt a nyitott színpadunk, ahol alig egy hét múlva előadhatom a saját koreómat.