7. rész - Végre én jövök

Végre hétfő van. A mai nap csakis az enyém. Collin reggel hívott, hogy szombatra foglalt nekünk asztalt a Sevensben, és a mai napon új dolgokat tanulhatok Nicktől. Annak ellenére, hogy nem lelkesített a gondolat, hogy két teljes órát kettesben fogunk tölteni, főleg a pénteki buli után, de nagyon vártam az edzést. Nem Nick miatt, most az egyszer nem. A hétvégén gondolkodtam, és ha arra nem veszi a fáradtságot, hogy elhívjon randira, miközben kódolással próbál velem beszélni, mert egyáltalán nem vagyok tisztában a szándékaival, akkor én sem foglalkozom vele. Továbblépek, persze a semmiről, hiszen semmi nem történt köztünk, de Collin magával hozta a boldogságom, és most vele szeretnék lenni. Közeledve a táncstúdióhoz kicsit megváltozott a véleményem. Minél közelebb értem az épülethez, annál gyorsabban kalimpált a szívem. Nickre gondoltam, és arra, hogy csak ketten leszünk ma, amitől teljesen elvörösödtem. Próbáltam kiverni őt a fejemből, és Collinra meg a szombatra gondolni.

Lassú léptekkel léptem be a bejárati ajtón, majd még lasabb lépésekkel indultam fel a lépcsőn, aminek a tetején Nick vár. Nem tudom mi ütött belém, hiszen Collinnal fogok randizni, és ő tényleg tetszik nekem, de Nick? Ő egyszerűen fantasztikus, bár engem nem akar, és ettől a gondolattól teljesen beparáztam. Nem akarok leégni előtte. Lomha tempómmal elértem a lépcső utolsó fokát, és akkor megpillantottam Nicket. Épp egy mozudulatot próbált, ami írtó szexi volt. A karja megfeszült, és még pulcsin keresztül is tisztán látszódtak az izmai. Ismét lángba borult az arcom, de gyorsan ki is józanodtam a látványából, mert a tükörből egyenesen a szemembe nézett.

- Öhm...én...üdv! - Mondtam kellemetlenül, miután megfordult és kérdően rámnézett. Bár tudtam volna, valami éretlmesebbet mondani, de sosem voltam a szavak embere.

- Miss Brent. Örülök, hogy itt van. Csodásan néz ki. – Miss Brent? És csodás vagyok? Most mi van? Álltam értetlenül, mert egyáltalán nem tudok kiigazodni ezen a pasin, vagy bennem van a hiba? Egy átlagos udvarias boktól is szerelembe esek. Nem! Nekem Collin kell! Ismételgettem magamba a mondatot, hogy kiverjem a szexi gondolataimat Nickről.

- Mielőtt elkezdjük, lenne egy kérdésem. – Fordult felém, és komoly tekintetével mélyen a szemembe nézett, amitől hirtelen remegni kezdtem, és azt hiszem meg is ijedtem kicsit. Féltem, hogy a péntek valahogy szóba kerül. – Ugye nem baj, ha tegezzük egymást, elvégre nincs nagy korkülönbség köztünk. – Hagyták el a szavak a száját, amitől egy óriási kő esett le a szívemről, és el is mosolyodtam a dolgon, majd nevetve annyit feleltem: - Persze. Nyugodtan!

- Akkor kezdjük is az edzést. Azt az elején el kell mondanom, hogy a versenyszámokat nem én fogom kitalálni, nektek kell megcsinálni a koreográfiákat, én csak mutatok pár mozdulatot, és segítek, ha elakadtok, vagy ki kell javítani valamit. – Mondta szigorúan, miközben a fejét félig hátra fordította, hogy egyik szemével lásson engem.

- Természetes. – Feleltem röviden, mert még mindig féltem, hogy mit gondolhat a buliról, de két óra alatt egyszer sem merült fel ilyesfajta téma, és imádkoztam, hogy ne is kerüljön szóba. Rengeteg mozdulatot mutatott Nick, nagyon sokat tanultam már két óra alatt is. Elég volt kétszer megmutatnia, és csináltam mindent utána. Már az egyik versenyszámomat majdnem be is tudtam fejezni, de akkor ránézett az órájára, és közölte, hogy mennie kell. Mennie mi? Biztos Tori hívta, hogy talált egy jó szórakozóhelyet, és próbálják ki azt is. Nem tudtam mit kéne erre mondanom, így összepakoltam a cuccaim, és elköszöntem tőle, mielőtt az öltözőbe mentem volna.

- Akkor jövő héten találkozunk. – Mondtam, és elindultam, hogy végre levegyem az izzadt ruhadarabokat magamról.

- Haibey várj! – Szólított fel, mire én teljesen megtorpanta, hisz úgy volt, hogy sietnie kell. Mi olyan sürgős, hogy még most akarja elmondani? Megnyomott még két gombot a mobilján, majd utánam futott, hogy közölje velem, mit akar. – Nagyon tehetséges vagy. Nagyon jók a mozdulataid, és gyorsan tanulsz. Rendkívüli táncos válhat belőled. – Kezdte kicsit izgatottam, bár nem tudtam mire vélni a dicséretét, persze nagyon jól estek a szavai. - Szeretném, ha szombaton délután bejönnél egy plusz órára. Mutatnék neked pár dolgot, ami biztosan nagyon tetszene, és rengeteget tanulhatsz belőle. – A szemeim kikerekedtek, és azt hiszem, hogy még a szám is tátva maradt. Nick Anderson plusz órákat adna nekem? És tehetségesnek tart. Teljesen leesett az állam a szavaitól, mert nem számítottam ilyesfajta kedvességre tőle. Ez akár a karrieremet is megpecsételheti, de egyszerűen nem tudtam választ adni meglepettségtől. – Vagy esetleg más programod van? Az a szőke srác, ő a barátod ugye? Gondolom, szombaton együtt lesztek.

- Nem! Én ráérek szombaton. Szívesen bejövök. – Vágtam rá egyből, pedig tudtam, hogy a szombaton már foglalt, de nem mondhattam nemet egy ilyen ajánlatra. Egyébként is délutánra jönnék, és a vacsora meg este lesz. Mindkettőre simán odaérek. Elégedetten mosolyogtam, és végre elindultam az öltöző felé, ahova most el is értem.

- Úr Isten! – Mondtam ki hangosan, mert még mindig nem tértem magamhoz az előző beszélgetésünk óta. A régi Nick gondolataim előbújtak sötét kamrájukból, és újra megbabonázták az agyam, mert már megint csak rá tudtam gondolni. Plusz órát akar nekem adni. Csak nekem, mert tehetségesnek tart, és azt hiszi, hogy Collin a barátom. Talán ezért teper most ennyire? Vagy csak szimplán a munka beszélt belőle? Ismét kérdések hadába ütköztem, ami miatt ma újra nem tudok majd elaludni.