18. rész - A titokzatos srác

Másnap már kora reggel bent kellett lennem a stúdióba. Először a biztonsági őrök nem akartak beengedni, majd az ajtót alig bírtam kinyitni, és ha még ez nem lenne elég, fogalmam se volt, hogyan működik a csekkolás. És a legrosszabb még csak most jön.

- Látom, ez nem az erősségeid közé tartozik. – Szólalt meg egy ismerős, bár inkább idegesítő hang mellőlem. Ő volt az. A srác a ruhatárból, aki kétszer is fellökött, és most az első napomon oltogat.

- Mondd, te mindenhol ott vagy? – Kérdeztem vissza, miközben próbáltam rájönni, hogy hogyan tudom bejelenteni magam.

- Megkérdezném, hogy segítsek-e, de te úgy is visszautasítanád. – Zsörtölődött, és jobb kezével a falnak támaszkodott.

- Hidd el, hogy meg tudom oldani. – Válaszoltam magabiztosan, közben pedig azt se tudom, hogy mi merre hány méter, de nem akartam kimutatni, hogy mennyire béna vagyok igazából, és igazat se akartam neki adni. Le se vette rólam a szemét, és csak egy rossz mozdulatra várt, hogy közbeavatkozhasson, ami hamarosan be is következett. Hirtelen kikapta a kezemből a kártyát, és betette a gépbe, majd megnyomott pár gombot, és kész is volt. Kikaptam a kártyámat a kezéből, és Alisha terme felé indultam, hogy elkerüljek mindenféle kínos megjegyzést.

- Haibey. Téged kereslek. Beszélni akarok veled. Menjünk. - Hadarta el Alisha a mondandóját, mikor megfordultam.

- Nagyon szívesen. – Kiabált utánam, mire én csak megfordultam, és egy hamis mosollyal köszöntem meg, a kéretlen segítségét, ami már alázásnak számít. Miért van ez mindenhol ott? Ki ez egyáltalán?

Mikor odaértünk Maya ott várt minket, bár még volt 12 perc a megbeszélt időpontig, ami azt jelenti, hogy nem én késtem.

- Szia. Haibey, ugye? – Indult egyből felém Maya, hogy köszöntsön.

- Igen. Te pedig Maya vagy. – Válaszoltam mosolyogva, bár kicsit zavarban is éreztem magam.

- Igen. Alig várom, hogy együtt dolgozzunk, Alisha nagyon sok jót mesélt rólad. Kíváncsi vagyok mire vagy képes. – Úgy tűnt, mintha kacérkodna velem, mivel egy kacsintással zárta a mondatát, de nagyon kedves lánynak tűnik.

- Ma elkezdjük az edzést a következő fellépésünkre, ahol már te is színpadon leszel. A Clayfield-i őszi fesztivál az egyik legnagyobb rendezvény, és nagyon fontos is, mert utána turnéra indulunk, és szeretnélek magammal vinni, de ehhez le kell nyűgöznöd, amire nem egészen két hónapod van. – Így első napra kicsit lesokkoltam, hogy alig két hónap múlva már Alisha mellett léphetek színpadra, és ha jól sikerül, akkor turné? Ez komoly? Még alig vagyok itt egy napja, de már most valóra vált álom ez a munkahely.

A szünetben Alisha-nak el kellett mennie, így Mayával ketten mentünk el ebédelni. Mikor áthaladtunk a folyosón meghallottam egy nagyon gyönyörű hangot. Sosem hallottam ennél szebb dalt. Mire odaértünk az ebédlőbe teljesen kirázott a hideg, és fura érzéseket keltett bennem, de jó érzés volt, melengető. Egyszerre volt szomorú és boldog, lassú és mégis dinamikus, és akkor vettem észre, hogy egy könnycsepp csordult le az arcomon a dalszövege miatt. Gyorsan letöröltem, hogy Maya nehogy észrevegye, amit jelenleg és sem értettem.

- Ki ez? – Kérdeztem izgatottan a hangról.

- Aki énekel? – Kérdezett vissza, mire én serényen bologattam. – Ő Sage Riley, a stúdió szupersztárja.

- Riley? Úgy mint Alisha Riley? Sage Alisha testvére? – Kérdezgettem folyamatosan Mayát.

- Igen. Sage Alisha öccse, és egy igazi zseni, ami a zenét illeti. Nem mellesleg szívdöglesztő pasi, ha meglátod, rögtön szerelmes leszel. – Válaszolta Maya, és igazán felkeltette az érdeklődésemet ez a Sage nevű fickó. Nem azért, mert szerelmes akarok lenni, hiszen nagyon boldog vagyok Nick mellett, csak a hangja egyszerűen csodálatos, akár egész nap elhallgatnám, és arcot szeretnék hozzá párosítani.

- És honnan is jöttél? – Érdeklődött Maya, miközben az ebédet falatoztuk.

- Mayowban nőttem fel, majd Lawaspringbe költöztem, hogy Peet-nél táncolhassak.

- Mayow? Ismerős valahonnan. – Tekintete gondolkodóba esett.

- Pedig nem nagy város, de annál családiasabb. – Mosolyogtam, mikor eszembe jutottak a régi szép emlékek kiskoromból.

- Tudom, hogy ez elég személyes, de rettentő kíváncsi vagyok. – Mondta izgatottam, és láttam, hogy kérdezni akar valamit, amitől teljesen lázba jött.

- Nyugodtan kérdezz. – Mosolyogtam.

- Te és Nick. – Kezdte, mire én felkaptam a fejem, mert pontosan tudtam, hogy mit akar kérdezni. – Azt mondják, hogy miatta nyerted meg a versenyt. Nem mintha én ezt hinném, csak szeretek tisztán látni.

- Tényleg ezt terjesztik rólam? – Kérdeztem vissza kínosan, mire Maya szótlanul a tányérjára nézett, és evett egy kanállal az ételéből. – Ez nem igaz. Nick és én jóban voltunk a versenyen, de semmi, tényleg semmi sem történt a verseny alatt, és előtte. Mellesleg nem volt beleszólása Alisha döntésébe se, de mi csak barátok voltunk. Soha nem csalnék. – Próbáltam magyarázkodni, és láttam, hogy Maya elég nyitott, hogy befogadja az információt. Tudom, kell egy kis idő, amíg az ember megemészti és eldönti mi az igaz, de nagyon remélem, hogy elhiszi, amit mondok.

- Jól van. Csak tudni akartam a te sztoridat is. – Hát ez remek. Remélem itt mindenki szemében csak egy csaló vagyok, aki a bájaival jutott be ide.

Már épp befejeztük az ebédünket, mikor a srácok beléptek a konyhába. Jason, és Kevin volt, majd mögöttük belépett egy harmadik srác is. Levert a víz, mikor megláttam, hogy ki áll az ajtóban. Ő volt az. Már megint. Próbáltam észrevétlen maradni, semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy még egyszer szóba kelljen elegyednem ezzel az alakkal. Már csak pusztán a képe is idegesített. Maya háttal ült nekik, így nem vett tudomást róluk, amíg Jason észrevett, és megszólított minket.

- Itt van az új csajszi. Na, beloptad már magad mindenki szívébe? – Kérdezte Jason, miközben az asztalunk felé tartott.

- Kopj le Jason! Az étvágyam is elment tőled. – Válaszolta Maya flegmán, majd felállt az asztaltól, hogy visszatérjünk a terembe.

- Azt hittem csak vicceltek, mikor azt mondták, hogy állati dögös bula vagy. – Hogy mi? Ezt most rám mondta? Bula? Azt hiszem ehhez a szöveghez még hozzá kell szoknom.

- Még jó, hogy Nicknek sok a pénze. - Ismét hallottam a reggeli ismerős hangot a hátam mögül, és eléggé szíven ütött, amint a srácok mondtak. Nem tudom, mikor fognak békén hagyni ezzel a Nick dologgal.

Sietős léptekkel indultam Maya felé, aki az idegesítő sráccal beszélgetett. Nem tudtam elkerülni a találkozást, muszáj volt elmennem mellettük.

- Haibey! – Szólított meg Maya, így már muszáj volt ott maradnom.

- Ő Sage, akiről beszéltünk. Őt hallottad énekelni. – Kikerekedett szemekkel bámultam a srácra, és azt hiszem a szám is tátva maradt. Ő nem lehet Sage. Szinte minden idegesítő benne, nem lehet, hogy ennyire tetszik a hangja. Csalódott voltam, mert a hang mellé képzelt arc, mint a leejtett tükör tört ketté a képzeletemben. Helyette pedig megkaptam Sage rusnya és idegesítő képét, amitől már sohasem szabadulhatok. Sajnos bármennyire is tetszett a hang, nem tudom többé élvezni.