4. rész

Az esküvő napján, Kaylin úgy döntött megszökik.

Jared már éppen úton volt, amikor belebotlott Merlikbe:

– Te meg hova ily sietősen?

– Az esküvőre.

– A templom az ellenkező irányban van. Na, gyere – elkapta, s magával húzta a helyes irányba.

Jared már rég kisompolygott volna a templomból, ha Merlik nem állt volna mellette.

Kerülte a feltűnést, de még így is szembesülnie kellett Merlik gyanakvó tekintetével:

– Neked meg mi bajod?

Jared nem válaszolt.

Eljött a pillanat, amikor úgy tűnt, a menyasszony visszalépett. Kainan atya nem mutatta ki, de cseppet se örült a ténynek. Merlik megragadta Jaredet és követte a papot. 

Este Kainan atya kényelembe helyezte magát, s töprengett:

– Nem szeret, vagy csak valaki máshoz húzza a szíve?

Merlik betoppant a fiúval:

– Jaredet gyanúsnak véltem. Gondoltam nem árt, ha rajta tartom a szemem.

– Igen, a démon szemeidet.

Merlik ekkor mutatta meg igazi szempárait:

– Mondtál valamit?

– Hagyd Merlik, nincs értelme – szólt közbe a pap.

– Démon? – kérdezett ismét, Merlik.

– Igen, jól hallottad. Minden tudok – felelte Jared.

– Így már érthető… – gondolkodott el Merlik, majd a papra pillantott:

– Nem faggatod ki?

Eldor toppant be hozzájuk sietve:

– Sajnálom Kainan, attól tartok a lányom megszökött.

– Köszönöm Eldor, hogy idefáradtál. Majd az embereim a keresésére indulnak. Térj vissza otthonodba, a lányodat pedig bízd ránk.

– Rendben.

Jared, Kaylin apja után akart menni, de Merlik az útjában állt:

– Azt már nem fiam. Na, csiripelj szépen. Hova ment a lány?

– Nem tudom, de ha tudnám, akkor se mondanám el.

Kainan atya felállt és Jared elé lépett:

– Befogadtalak, tanítottalak, kenyeret adtam neked. Te pedig így hálálod meg? Tudod te egyáltalán, miféle veszély leselkedhet egy lányra, egyedül?

Jared hallgatott.

– Tudod mi jár a hűtlenségedért? – meresztette a fiúra démon szemeit Merlik, majd oda súgott a papnak:

– Büntesd meg.

Kainan faggatni kezdte Jaredet:

– Szereted Kaylint?

– Igen.

– És ő viszont szeret téged?

– Boldogan halnék meg, ha igen.

A papnak ennyi elég is volt. Fájtak neki e szavak. 

Solomont és Arnt a lány után küldte, akik két hét elteltével, nélküle tértek vissza. Kainan nem csalódott a lány képességeiben, de jól tudta, hiába egy vadász lánya, egyszerre több rosszakarótól nem lesz képes megvédenie magát. Főleg ha az maga, az inkvizíció.

Irigyelte a fiút. Belül a démon bosszúra buzdította. Benne azonban az ember, a pap, mégis némi bölcsességre buzdította:

– Hiába képzeled magad erősnek. Gyenge vagy. Hiába hiszed magad jobbnak nálam. Nem hagyom. Nem vagyok már ember, és ahhoz hogy megértsd a fájdalmam, bele kell bújnod a bőrömbe.

Merlik felnevetett:

– Ez a beszéd Kainan! Ne légy vele kíméletes!

Jared nem értette, mit akar a pap. Kainan atya így folytatta:

– Legyél erős, de ne szemrevaló. Ez legyen a büntetésed azért, amiért őt elszeretted tőlem, amiért beleavatkoztál a frigyünkbe. 

Amint Jared bőre sötétté vált, máris sejtette, a pap megátkozhatta őt.

Kainan nem sokkal látogatást tett Eldornál. A vadász szégyellte magát, a lánya szökése miatt:

– Sajnálom, amit Kaylin tett. Nem erre neveltem.

– A fiút már megbüntettem. Kiderült, ő beszélte rá a szökésre.

Eldor ekkor csalódott Jaredben. Többé látni se akarta fiút.

Kainan a lány szobájába ment. Talált egy hajszálat a lány fekvőhelyén, amit magával vitt. Csak erre volt szüksége…

A pap, Jaredet szörnyé, Kaylint pedig farkassá változtatta. Úgy gondolta, szerelmük így soha nem teljesülhet be. Mindketten üldözöttekké váltak, egymásra talán soha nem találnak. Ha pedig mégis, idegenek lesznek egymás szemében.

-Vége-