2. rész
Reggel Imayrát magához hívatta a tünde király:
– Imayra, Rendolf tanácsára úgy döntöttem, elengedlek vele. Néped mindig jó viszonyban volt a varázslókkal. Náluk sok hasznos tudást szerezhetsz magadnak.
Imayra belátta, Haldornak igaza van. Száz év telt el kiszabadítása óta, és úgy érezte, nem töltötte el hasznosan.
Három esztendő után Imayra visszatért. Eyrin fogadta őt elsőként:
– Atyám azt szeretné, hogy férjet találjak magamnak.
– Nekem e időszakomról nincsenek kellemes emlékeim...
– Ne légy ilyen Imayra. Egy nap te is megtalálod a hozzád való férfit.
– Én csak egy varázslóval köthetem össze az életem. Ők pedig mind öregek és szakállasak.
Eyrin majdnem elnevette magát:
– Ahhoz menj hozzá, akit képes vagy viszont szeretni. Akár varázsló akár nem.
– Számomra ez lehetetlen... – sóhajtotta Imayra.
Haldor próbált közeledni Imayra felé, de a nő kerülte társaságát. Egy nap a tünde férfi, a nő elé állt:
– Haragszol rám, amiért ide hoztalak?
– Nem, inkább hálás vagyok érte.
– Miért kerülsz?
Imayra annyira kellemetlenül érezte magát, hogy a válaszra nem talált szavakat.
Haldor sértődötten, elballagott. A lánya pedig utána sietett:
– Nem gondolod apám, hogy kerüli a férfiak társasát?
– Meglehet…
– Nem tudhatjuk, mi történt vele, mit kellett átélnie a hegyekben, a fogsága ideje alatt. Lehetnél elnézőbb vele.
– Oly sok éve már annak…
– Lehet nagyon megviselte – mondta a tünde hercegnő s magára hagyta az apját, hadd gondolkozzék.
Másnap reggel, Haldor a hölgy szobája felé sétált. Nyomában a lánya követte:
– Mire készülsz? Elzavarod? Kérlek apám, légy hozzá kedves és megértő!
Haldor a füle botját se mozdította. Bement abba szobába, ahol Imayrát szerencséjére ruhában és ébren találta:
– Megkérlek, szedelőzködj össze. Nemsokára útra kelünk.
Imayrát meglepte a tünde király bejelentése, s szó nélkül tette dolgát.
A hosszú útjuk egy másik tünde királysághoz vezetett:
– Mi dolgunk nekünk itt? – érdeklődött Imayra.
– Kövess, kérlek – válaszolt szűkszavúan Haldor.
Odabent egy régi ismerős várta őket:
– Legyetek üdvözölve a királyságomban! Meddig maradtok?
– Üdvözöllek Selrond barátom! Csupán csak a hölgy marad.
Imayra meglepődve szobrozott, egy szót se fűzött hozzá. Nem értette, miért akarja őt Haldor lepasszolni.
Haldor távozásakor, a nő, Selas királyra tekintett, s hirtelen a másik király után eredt.
– Mit jelentsen ez? Mit vétettem?
Haldor tisztelettudóan felé fordult:
– Selrond egy tisztességes uralkodó és a legjobb tünde hadvezérek egyike. Nálam feleslegesen tengeted a napjaidat. Itt biztosan hasznodat veszik. Sőt, még tanulhatsz is tőlük.
– Mikor jössz értem? Meddig kell itt maradnom?
– Amíg jónak látod. Sok szerencsét Imayra!
A nő visszament oda, ahol a tünde királyt magára hagyta:
– El is ment?
– Igen – bólintott szomorúan Imayra.
– Biztos oka van annak, amiért itt hagyott.
– Nemrég közölte velem. Előbb is mondhatta volna...
Selrond körbevezette a királyságában:
– Mi a fák között élünk, és nem pedig fent egy sziklán, kőfalak között, mint Haldor és a népe.
Nem messze egy tünde nő várta őket. Selrond élt a lehetőséggel s bemutatta Imayrának:
– Úgy hallottam könnyebben barátkozol nőkkel, mint férfiakkal. Ő itt Leyra. Hozzá nyugodtan fordulhatsz bizalommal. Ez persze reám is igaz – bizakodott a király.
Imayra és Leyra üdvözölték egymást. Majd Selrond folytatta a körbevezetését:
– Errefelé van a szobád. Remélem, elnyeri a tetszésed.
– Köszönöm a figyelmességet.
– Nem csak vendég leszel itt. Akik itt laknak, mind kiveszik a részüket a munkából. Mindenkinek meg van a maga feladata.
– Nekem mi lesz a dolgom?
– Javaslom, egyelőre ismerd meg szokásainkat, hagyományainkat. Csak később fogj bele abba, ami számodra a legközelebb áll.
Imayra szimpatikusnak vélte az új környezetét. A szobáját pedig otthonosnak találta. Lelkesen tekintett előre a jövőbe: itt új barátokra lelhet, akár megtalálhatja azt a foglalkozást, amiben hasznossá válthat.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT![[DodaSims] - A simek világában minden lehetséges!](/portal/dodasims/image/logo_1681825087.jpg "[DodaSims] - A simek világában minden lehetséges!"){kind=logo}
