5. rész

Ezen a reggelen, Karel herceg várta őt az ajtó előtt:

– Jó reggelt!

Imayra mosollyal az arcán köszöntötte:

– Jó reggelt Karel herceg!

– Búcsúzni jöttem. Apám elküldött, hogy látogassak meg három nemes családot.

– A nősüléssel kapcsolatos?

– Igen, sajnos – sóhajtotta – Kérlek, imádkozz értem, hogy találjak a három feleség jelölt közül egyet, akit képes legyek szeretni.

– Az este gondoltam rád. Meglátjuk, az imáimat meghallgatták-e.

Karel hálálkodott:

– Köszönöm Imayra! Én is imádkozni fogok érted.

Leyra odament Imayrához:

– Nem irigylem Karel herceget.

– Itt senki se boldog? Amikor először körbevezettél, mindenki annak tűnt.

– Csupán annak tűnt. Az itt lakók szívében nagy a fájdalom, főleg a veszteségek miatt – világosította fel a tünde nő.

E napon, Karel herceg nélkül járták be a környéket. Egy falúból se jött hír, támadásról. Leyra kezdett gyanakodni. Amióta Imayra itt van, azóta az ellenség nem mozgolódik. Mintha megérezték volna. Leyra a király elé állt elméletével, aki csak legyintett:

– Nem tartom valószínűnek.

Leyra megnyugodott, s nem rágódott rajta tovább.

Imayrának is feltűnt a nyugalom. De mégis mit tehetne? Nem ő e földnek a királynője. Szavai, bölcs gondolatai, itt nem találnak meghallgatásra. Mintha a falnak beszélne. Attól tart, a csend hátterében, komoly dolog áll. Ami kitudja, mikor következik be...

Selrond és Imayra ezen az estén is szótlanul fogyasztották a vacsorájukat. Majd távozás előtt Imayra, Selrond szerelme felől érdeklődött:

– Beszéltél a nővel az érzéseidről?

– Nem. Szerinted szükséges?

– Igen, a te érdekedben.

Imayra a vacsora után, már majdnem belépett a szobája ajtaján, amikor Selrond feltett neki egy kérdést. Aminek nem értette a jelentőségét.

– Imayra, emlékszel az első találkozásunkra?

A nő, a király felé fordult:

– Igen, a torkodnak estem. Nem túl kellemes emlék a számomra, de igen mély nyomott hagyott bennem. Máig is restellem…

Selrond egy mély levegő után, vallomást tett a nőnek:

– Te vagy az a nő, akivel nem köthettem össze az életem, a törvényeink szerint.

Imayra lábai a földbe gyökereztek. Ő erre cseppet se számított.

Selrond megfogta a kezét, s bölcsebbnek látta, ha odabent folytatják:

– Így igaz. Haldor is hasonlóan érzett irántad. De az ő érzései közel se voltak olyan erősek, mint az enyémek. Haldor világosított fel a törvényről. Majd úgy döntöttem, az lesz a legbölcsebb, ha ő visz magával. Így könnyebb lesz feleségül vennem azt a nőt, akit apám a halála előtt nekem szánt.

Imayra átölelte a királyt:

– Miért nem mondtad eddig?

Selrond elmosolyodott:

– Emlékezz, te biztattál. Különben szóba se hoztam volna.

A király megcsókolta a nőt, s elbúcsúzott tőle:

– Szép álmokat.

Kettejük között a csók, e szoba titka maradt.

A nő már más szemmel nézett a királyra. A szokásaik is megváltoztak. Szemmel láthatóan, szokatlanul viselkedtek egymás közelében. Mely feltűnt mindenkinek a királyságban, akik együtt látták őket.